A Közlekedéstudományi és Infotechnológiai Tanszék 2007. szeptember 1-én jött létre két tanszék: a Közlekedésmérnöki Tanszék és az Elektrotechnikai és Automatizálási Tanszék összevonásából. A következőkben a két tanszék rövid történeti ismertetése után a jelenlegi tanszék ismertetése következik.
A Közlekedésmérnöki Tanszék és jogelődeinek története
Az 1960-as évek vége felé a magyar mezőgazdasági repülés fejlesztésének legfőbb akadálya a megfelelő képzettségű repülőgép-vezetők hiánya volt. A Repülőgépes Növényvédő Állomás várhatóan megnövekedő feladatainak ismeretében a MÉM a KPM Légügyi Főosztályával egyetértésben határozta el a mezőgazdasági repülőgép-vezetők képzésének beindítását. Figyelembe véve a lehetőségeket, Nyíregyháza látszott a legalkalmasabb helynek, ahol a feltételek biztosítottak voltak a kitűzött feladat rövid időn belüli végrehajtására. Adott volt a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum – megfelelő körülményekkel és felszereltséggel – az elméleti oktatáshoz. A városhoz közel üzemelt az MHSZ repülőtere, amely a repülő kiképzés lehetőségeit kínálta.
A felsőfokú képzés beindítását az indokolta, hogy a mezőgazdasági repülőgép vezetőknek széleskörű mezőgazdasági és növényvédelmi ismeretekkel is kell rendelkezni ahhoz, hogy a munkájukat felelősségteljesen és szakszerűen végezhessék. Ezt a később megjelent 1. sz. Légügyi Előírás is alátámasztotta, mely szerint a mezőgazdasági, a közforgalmi és a berepülő repülőgép vezetőknek felsőfokú végzettségűeknek kell lenniük. Célszerűnek mutatkozott tehát, hogy szakirányú (mezőgazdasági és műszaki) felsőfokú végzettséggel rendelkezzenek a mezőgazdasági repülőgép-vezetők. Jelenleg is ez indokolja, hogy a hivatásos repülőgép vezetőket iskolarendszerben a Nyíregyházi Főiskolán képzik. A MÉM Szakoktatási Főosztálya 98.981/1968. számú utasításával döntött arról, hogy az 1968/69. tanévben a nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban a gépész karon belül be kell indítani a növényvédő repülőgép vezető ágazati képzést.
Az oktatás 1968. őszén nappali tagozaton, három éves képzési idővel és 25 fős beiskolázási létszámmal indult, Tóth László felsőfokú technikumi adjunktus vezetésével. A szakmai tárgyak elméleti oktatását a három fős Repülőgép Tanszék látta el, további három fő meghívott előadóval. A hallgatók gyakorlati kiképzését – megbízás alapján – a Repülőgépes Növényvédő Állomás nyíregyházi üzemegysége végezte. A Kiképzési terv szerint 200 órát repültek a növendékek: 94 órát Z-526 típusú repülőgéppel, majd 106 órát Z-37-es típusú repülőgéppel (mezőgazdasági kiképzés). 1971-ben 21 fő kapott oklevelet és helyezkedett el a mezőgazdasági repülésben.
Az Elnöki Tanács 1971. évi 22. sz. törvényerejű rendeletével a korábbi felsőfokú technikumból Mezőgazdasági Főiskolát létesített kertészeti, valamint mezőgazdasági gépészeti karral. Ez utóbbin belül a Repülőgép Műszaki Tanszék (4 fő) végezte a növényvédő repülőgép-vezetők szakmai elméleti képzését. A Minisztertanács 1044/1978. sz. határozata alapján a MÉM miniszterhelyettese 1979-től a karok helyett 3 intézetet hozott létre, melyből az egyik a Repülőgép vezető Intézet lett 4 szervezeti egységgel: Repülőgép Műszaki Osztály (vezető: Tóth László, főiskolai docens), Repülés Kiképzési Osztály (vezető: Dr. Varga Lajos, főiskolai docens), Elektrotechnikai és Automatizálási Csoport (vezető: Berzeviczy László, főiskolai adjunktus), Matematika és Számítástechnikai Csoport (vezető: Lázár Lukrécia, főiskolai docens). Az oktatás személyi és tárgyi feltételei javultak. Az intézet igazgatója Dr. Dóka István lett, aki megszerezte a kandidátusi fokozatot.
Az oktatás 1968. őszén nappali tagozaton, 3 éves képzési idővel és 25 fős beiskolázási létszámmal indult Tóth László felsőfokú technikumi adjunktus vezetésével. A szakmai tárgyak elméleti oktatását a három fős Repülőgép Tanszék látta el további három fő meghívott előadóval. A hallgatók gyakorlati kiképzését – megbízás alapján – a Repülőgépes Növényvédő Állomás nyíregyházi üzemegysége végezte. A Kiképzési terv szerint 200 órát repültek a növendékek: 94 órát Z-526 típusú repülőgéppel, majd 106 órát Z-37 típusú repülőgéppel (mezőgazdasági kiképzés). 1971-ben 21 fő kapott oklevelet és helyezkedett el a mezőgazdasági repülésben.
A gyakorlati képzést az RNA utódvállalata, a MÉM Repülőgépes Szolgálat Nyíregyházi Kiképző Bázisa végezte. Új kiképző repülőgépeket vásároltak (Z-42M, Z-142 és An-2-es típust). A repülőtéren saját erőből, az LRI és a Magyar Néphadsereg által átadott fénytechnikai és irányadó berendezések, eszközök felújításával megkezdődött az éjszakai és műszeres repülést biztosító műszeres bevezetésű, 1000x60 m-es füves leszállópálya kiépítése. Az 1975-ös minisztertanácsi rendelete – melyet a repülőgép-vezetők színvonalas gyakorlati képzésének biztosítására hoztak – részbeni végrehajtásaként 1981-ben sor került a KPM-től 50 millió és a MÉM RSZ-től 24 millió Ft-os beruházás megvalósítására.
1982. augusztus 20-án átadták a 600x20 m-es szilárd burkolatú leszállópályát. A beruházás 1984-ben fejeződött be, ennek során elkészültek a már említett leszállópályán kívül a hozzá kapcsolódó guruló utak és nyűgözők, az iskolagép-tároló hangár, a repülésirányító torony és egy MHSZ hangár. Ettől az időtől kezdve a talajállapottól függetlenül lehet repülőkiképzést folytatni.
1980-1983 között a Főiskola főigazgatója a Repülőgép vezető Intézet igazgatója Dr. Dóka István, főiskolai tanár volt. 1984-ben az intézeti osztályok és csoportok tanszékekké alakultak. A Repülőgép vezető Intézethez, melynek igazgatója 1985-től Dr. Szabó Gyula, főiskolai docens lett, három tanszék tartozott: Repülőgép Műszaki Tanszék, tanszékvezető: Dr. Dóka István, főiskolai tanár, Repülőgép Kiképzési Tanszék, tanszékvezető: Dr. Varga Lajos, főiskolai tanár, Elektrotechnikai és Automatizálási Tanszék, tanszékvezető: Dr. Ormos László, főiskolai adjunktus.
Az 1984/85. tanévtől érvényes, ún. felmenő rendszerű tantervi változások lehetővé tették a kisebb mértékű szakosodást. A szakosodás keretében a repülőmérnök hallgatók egy része mezőgazdasági, más része műszeres (IFR – Instrument Flight Rules) kiképzésben részesült. A repülős szak ebben a tanévben kapott először lehetőséget önálló üzemmérnöki oklevél kiadására.
A ’90-es évek elején jelentős változás következett be a Főiskola és a Kiképző Bázis szervezetében. Egyrészt a MÉM-től a mezőgazdasági felsőoktatás átkerült az Oktatási Minisztériumhoz, másrészt 1990. július 1-től a Főiskola a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara (GATE) lett (a Minisztertanács 94/1989. sz. rendelete alapján), mely lépések fokozták a szak finanszírozási gondjait. Addig, amíg a MÉM-hez tartozott a Főiskola és a gyakorlati képzést végző MÉM Repülőgépes Szolgálat ÁV a gyakorlati képzésre biztosított összeg egy minisztérium belső ügye volt (saját magának képzett szakembereket). 1992-ben a MÉM Repülőgépes Szolgálat Kft.-kre bomlott szét és a Kiképző Bázis repülő oktatóiból megalakult Tréner Kft. Folytatta a főiskolai hallgatók gyakorlati képzését. A támogatási összeg csökkenése miatt a korábbi 200 óra repülést 140 óra repülés + 20 óra szimulátor képzésre (ICAO minimum iskolarendszerben) kellett csökkenteni. A 90-es évek közepétől a nagyfogyasztású An-2-es repülőgépek helyett Cessna-152 és Piper PA-28 repülőgépeket állítottak be a képzésbe az alaptípus Z-142-es repülőgépek mellé. Az 1996-ban a felsőoktatásba bevezetett normatív finanszírozás és a repülőbenzin jelentős áremelkedése tovább növelte a gyakorlati képzés finanszírozásában jelentkező hiányt. A beiskolázási létszám csökkenése miatt az elméleti képzés fajlagos költsége is megnőtt. Az OM programfinanszírozási pályázattal és éves pótelőirányzatokkal tartotta fenn a képzést. Bár egyedül Nyíregyházán folyt az országban a hivatásos repülőgép-vezetők iskolarendszerű képzése, mégis folyamatosan fennállt a szak megszüntetésének veszélye. A Főiskola átszervezésével 1992-ben megszűntek az intézetek, és egy 6 fős tanszékre, a Repülőgép Műszaki és Kiképzési Tanszékre hárult – meghívott előadók bevonásával – a szakmai elméleti képzés.
2000. január 1-én a Főiskola kivált a GATE-ből, létrejött az integrálódott Nyíregyházi Főiskola és ennek Műszaki és Mezőgazdasági Karán belül folyt a repülőmérnökök képzése. Időközben a Tanszék oktatóállományának összetétele is folyamatosan változott. A repülésben bevezetésre került a JAR-FCL1 (Joint Aviation Authorities – Flight Crew Licensing Aeroplane) előírásrendszer, mely elvárja, hogy az elméleti tárgyakat repülésben szerzett tapasztalattal rendelkezők oktassák. A tanszéki állomány pilótákat oktató tanárainak négyötöde már rendelkezik oktató-repülőgépvezető szakszolgálati engedéllyel. A Főiskola Együttműködési Megállapodást kötött a MALÉV Rt-vel és a HungaroControl Zrt-vel. A MALÉV Rt. lehetőségeihez képest támogatta a képzést, távlatilag igényt tartott a végzettekre, és segített a képzés anyagának tartalmi összeállításában. A HungaroControl Zrt. olyan szaktárgyak oktatását végzi megrendelés alapján – a szakterületükön elismert előadókkal –, melyeket a Főiskola önállóan nem tud oktatni (Repülésmeteorológia, Légijog, Emberi teljesítőképesség és korlátai). Emellett a tanszék szoros kapcsolatot tart a BMGE Repülők és Hajók Tanszékével és a ZMNE Repülőtiszti Intézetével.
2005-ben megszüntették a kis szakokkal együtt a Repülőmérnöki szakot is. Ezért a Főiskola 2006-tól az újonnan indított Közlekedésmérnöki szak Légiközlekedési-hajózó önálló szakképzettséget nyújtó szakirányán folytatja a hivatásos repülőgép-vezetők képzését évi 6 fős államilag támogatott beiskolázási létszámmal, melyet kiegészít az évi 1-2 fő költségtérítéses hallgató és a HM-el társadalmi ösztöndíjas szerződést kötött 1-2 fő hallgató, akik végzés után Kanadában folytatják a katonai repülőgép-vezetővé történő továbbképzést.
A képzés tartalmi változása
A főiskolai képzés folyamatosan alkalmazkodott a későbbi foglalkoztatók változó igényeihez. 1968-tól a 80-as évek elejéig a mezőgazdasági repülőgép vezető képzés volt a fő profil, bár a végzettek közül sokan a MALÉV-nél helyezkedtek el. A létszámigény csökkenése miatt a beiskolázási keretlétszámot 1988-ban 15 főre, 1991-ben 10 főre, majd 1999-ben 6 főre csökkentette a főiskola szakmai felügyeletét gyakorló MÉM, FM, majd OM. Az elhelyezkedési lehetőségek változása miatt 1984-től a mezőgazdasági repülőgép-vezetői ágazat mellett megjelent a közforgalmi repülőgép-vezetői ágazat (50-50 %), majd csak ez utóbbi maradt meg, ahol is jelentős szerepet kapott a műszerrepülő kiképzés elmélete és gyakorlata. Mivel a MALÉV Rt. sem tudta a végzett hallgatókat alkalmazni, ezért 1992-től a Főiskola átállt a kereskedelmi repülőgép vezető képzésre (CPL/IR – Commercial Pilot Licence/Instrument Rating), mely lehetővé teszi a hivatásos repülőgép-vezetőként történő elhelyezkedést a repülés különböző területein. Magyarországon kezdettől fogva meghatározó volt, hogy felsőfokú végzettséget is kell nyújtani a hivatásos repülőgép vezetőknek, ezért az összes elméleti óraszám mintegy felét a repülőgép vezető hallgatók együtt hallgatják a gépész hallgatókkal. A repülőmérnök szakon a záróvizsga tantárgyak műszaki jellegűek (Repülőgép hajtóművek, Repülőgép szerkezetek, Repülőgépek üzemeltetése) voltak, ezért a gépész alapképzésre egy viszonylag magas óraszámú repülő-műszaki képzés épült. A közlekedésmérnöki szak beindításával mintegy 14 olyan tantárgyat tanulnak a hallgatók, mely alapján közlekedésmérnökök lesznek. Itt az egyik szakirány, a légiközlekedési műszaki, a műszaki szakemberképzést biztosítja.
A képzés változása és a kapott oklevelek elnevezése az eltelt 40 év során a következőképpen alakult:
- 1968/69-es tanterv: még Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum (1972-ig). Végzettség: mezőgazdasági gépész szaktechnikus, növényvédő repülőgép vezető ágazaton.
- 1972/73-as tanterv: Mezőgazdasági Főiskola (1973-tól 1980-ig). Végzettség: mezőgazdasági gépész üzemmérnök, növényvédő repülőgép vezető ágazaton.
- 1984/85-ös tanterv: Mezőgazdasági Főiskola (1981-től 1994-ig). Végzettség: repülőgép-vezető üzemmérnök. Itt már elkülönült a mezőgazdasági ágazat és a közforgalmi ágazat, ennek megfelelően az államvizsgatárgyak is eltértek. Közforgalmi ágazaton angol nyelvet is tanultak.
- 1992/93-as tanterv: megszűnnek a társadalomtudományi tantárgyak és az orosz nyelv, megjelenik a két szakirány: repülőgép üzemeltetői (pilóta) és repülőgép üzemfenntartói (műszaki). Emellett ekkor jelennek meg először a tantárgyak kreditértékei.
- 1997-ben az 1992/93-as tanterv kismértékben módosult, a repülőgépek üzemeltetése szakirányon megjelenik az angol nyelvű rádióforgalmazás, és 180 pontos lesz a kreditrendszer.
- 1999/2000-es tanterv: Ez a tanterv már figyelembe veszi a JAR-FCL1 előírásait, ezáltal olyan tantárgyelnevezések jelentek meg, mint Légijog, Repülés előkészítése és tervezése, Repülésegészségügy és pszichológia és Szakmai angol. Végzettség: repülőmérnök (1995-től). 1999-től csak középfokú, C típusú angol nyelvvizsgával lehet a szakra bejutni.
- 2002/03-as tanterv: Az 1999/2000-es tanterv kismérvű módosítása a kreditrendszer véglegesítése miatt (a Szakdolgozat kredites lett, a Mechanikát 3 félévben kell oktatni, megjelenik az Automatika tárgy, a Repülőgép robottechnika alapozásához).
- 2006-tól Közlekedésmérnöki szak tanterve: mely 7 féléves és a 210 kreditből 50 kreditet lehet a szakirányhoz tartozó tantárgyakkal teljesíteni. ATPL elméleti képzés folyik, 2010. óta a hatósági elméleti vizsgát angol nyelven teljesítik a hallgatók.
Az elméleti képzés feltételei
Tárgyi feltételek: A Repülőgép Műszaki és Kiképzési Tanszék a következő tantermekkel és laborokkal rendelkezett:
- Repülőgép hajtómű labor: dugattyús motorok, gázturbinás hajtóművek és sárkányelemek metszeteivel,
- Szimulátor helyiség egy An-2-es típusú repülőgép szimulátorral,
- Számítógépes oktatáshoz és számonkéréshez berendezett tanterem oktató- és vizsgáztató programokkal, kérdésbankkal,
- Tanszéki könyvtár 2200 kötettel és 1000 cikkfordítással, a főiskolai jegyzetekből 10-10 példány kölcsönzéshez, 16 készlet az Oxford Training Center által írt ATPL szintű 15 kötetes, 6000 oldalas tankönyvkészletből.
2004. szeptemberében jelentős javulás következett be, mert átadták a Műszaki és Mezőgazdasági Kar új tanulmányi épületét, ahol a Tanszék három tanteremmel: Rádióforgalmazás és navigációs szaktanteremmel, Repülőgép műszaki szaktanteremmel, Repülőgép műszertechnikai szaktanteremmel és olyan szimulátor helyiséggel rendelkezik, ahol egy újonnan beszerzett FNPT-II (Flight & Navigation Procedures Trainer) szintű eljárásgyakorló berendezést (Piper Seneca) helyeztek el.
Az Elektrotechnikai és Automatizálási Tanszék története
Az Elektrotechnika tárgy oktatását a Műszaki Alapozó Tanszék munkatársai látták el addig, amíg egy átszervezés folytán ez a képzés az Erőgépek Tanszékre nem került. Ebben az időszakban egyetlen laboratóriumban folytak a mérési gyakorlatok.
A repülőmérnök képzés felfutásával azonban egyre nagyobb óraszámban volt szükség a repülőgépek elektronikus rendszereinek, műszereinek, speciális berendezéseinek az oktatására, ezért az eddig együtt folyó elektrotechnikai oktatás szétvált, és a Repülőgép Műszaki és Kiképzési Tanszék vette át a repülőmérnökök ilyen irányú képzését. Az elektrotechnikai alapozás azonban továbbra is közösen folyt a mezőgazdasági gépészmérnök és repülőmérnök képzésben. Minthogy az elektronika és az automatizálási rendszerek egyre jobban terjedtek a gépi berendezésekben, a Kar vezetése új tantervet dolgozott ki, amelyben megemelték az óraszámot és bevezették a három féléves Elektrotechnika és irányítástechnika tárgy oktatását, melynek első két félévében elektrotechnikai és elektronikai képzés, a harmadikban pedig irányítástechnika oktatás folyt.
A repülőmérnök képzés elektronika oktatás iránti igényeinek növekedése miatt a Repülőgép Műszaki és Kiképzési Tanszéken belül önálló Elektrotechnikai Csoportot hoztak létre, így a tantárgyat oktató munkatársak elkerültek az Erőgépek Tanszékről. Minthogy a repülőmérnök képzésben szükség volt a szakmai angol nyelv audiovizuális technika segítségével történő oktatására, az addig önállóan működő és az audiovizuális szolgáltatást biztosító Oktatástechnikai Csoportot is a Repülőgép Műszaki és Kiképzési Tanszékre helyezték, létrehozva az Elektrotechnikai Csoportot, így a szakmai személyi állomány bővülésével az oktatástechnikai szolgáltatás mellett az ott dolgozó kollegák részt vettek az oktatásban is. A tanszék feladata ezzel azonban kiterjedt az egész főiskola audiovizuális szolgáltatásának biztosítására is.
Az Elektrotechnikai Csoport feladatai egyre sokrétűbbé váltak, túllépték a Repülőgép Műszaki és Kiképzési Tanszék szakmai lehetőségeit, ezért a 80-as évek közepén felmerült az önálló tanszék létesítésének igénye. A Csoport munkatársai – a Kar vezetésének jóváhagyásával – megalakították az Elektrotechnikai és Automatizálási Tanszéket, melynek feladata az elektrotechnikai, automatizálási és repülőgép fedélzeti rendszerek, kommunikációs és navigációs berendezések oktatása lett. Emellett továbbra is ki kellett szolgálnia a főiskola oktatástechnikai igényeit.
Az önállósodással új lehetőségek nyíltak a tudományterületek oktatásának fejlesztésére. Kapcsolatokat alakítottak ki más felsőoktatási intézmények hasonló profilú tanszékeivel, bekapcsolódtak különböző szakmai szervezetek munkájába. A számítástechnika hazai fellendülésének köszönhetően lehetőség adódott az elektrotechnika oktatás informatikai eszközök felhasználásával történő korszerűsítésére. A tanszék munkaközössége létrehozta a számítógépes elektrotechnikai laboratóriumot, ahol a hallgatók kipróbálhatták, begyakorolhatták szimulációs program segítségével azokat a méréseket, amelyekhez hasonló feladatokat aztán valós körülmények között kellett elvégezniük.
Újabb tantervmódosítás során az Elektrotechnika és irányítástechnika tárgy két féléves lett, de emellé a két féléves Automatizálás tárgy került, amelynek programja szervesen épült az Elektrotechnika és irányítástechnika tárgy anyagára. Létrejött az Automatizálási laboratórium, ahol a hallgatók megismerhették a gyakorlatban alkalmazott irányítástechnikai eszközöket és azok alkalmazásait.
Pályázati támogatással festőrobotos oktatási rendszert hozott létre a tanszék, ahol a teljes technológiai vertikumot – a festékkezelést, felület-előkészítést, szárítást, környezetvédelmet – tanulmányozhatták a hallgatók.
A DEGEM Systems EB-2000 elektronika oktató rendszerének beszerzésével újszerű, a hallgatót önálló munkára nevelő laboratóriumok jöttek létre, ahol az alapelemektől kezdve a mikroprocesszorokon, mikrokontrollereken keresztül az analóg és digitális kommunikációs eszközök felépítésével és alkalmazásával ismerkedhettek meg a hallgatók. Ennek az izraeli oktatási technológiának köszönhetően oktatásfejlesztési együttműködés jött létre a tanszék és a Tel Aviv-i Egyetem Meierhoff Műszaki Főiskolai Karával: közösen kidolgozott tantervi program alapján Agrárelektronika és Automatizálási szakirányú képzést indított a tanszék. A képzésben résztvevő hallgatók az oklevelük mellé megkapták a Tel Aviv-i Egyetem Meierhoff Műszaki Főiskolai bizonyítványát is.
Amikor az integráció során felépült az új Campus, a tanszék lehetőségei bővültek, új laboratóriumokat kaptunk: az Elektrotechnikai laboratóriumot, az Elektronikai laboratóriumot, a Folyamatirányítási laboratóriumot, a Pneumatika laboratóriumot, az Irányítástechnikai laboratóriumot, a Mechatronikai laboratóriumot, az Infokommunikációs laboratóriumot és a Robottechnikai laboratóriumot. Új szakirányokat hirdettünk meg: az Ipari informatikai és az Agrárinformatikai szakirányokat, melyek keretében a hallgatók az adott szakterületen alkalmazott informatikai rendszerek felépítésével, működésével, üzemeltetésével ismerkedhettek meg. Amikor a mérnök képzés bővítésekor a hagyományos mezőgazdasági gépészmérnök képzés mellett beindult a technológus gépészmérnök képzés és a közlekedésmérnök képzés, a tanszék szakirányainak meghirdetését felfüggesztették.
2007-ben a Közlekedésmérnöki Tanszék és az Elektrotechnikai és Automatizálási Tanszék egyesült, létrejött a Közlekedéstudományi és Infotechnológiai Tanszék, amely részt vesz a gépészmérnökök, a közlekedésmérnökök, a mezőgazdasági mérnökök, a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépészmérnökök és a fizikusok képzésében.